Biztos jópofák lehetnek amikor még kb. 1centisek!

Ha tudnád mekkora titok volt a szaporítása ezelőtt 35 évvel

Nekem is van 4 darabom! Olyanok mint a tankok. Az tetszik amikor keresik az élelmet és szinte a fél fejük eltűnik a talajban! Néha meg megülnek valamelyik növény levelén! 3 hímem és egy nőstényem van. Imádom őket. Már 3éve nálam vannak. Semmi pénzért nem válnék meg tőlük!

Míg a kopoltyúlemezek nedvesek maradnak , addig életben lehet tartani.

Minap hajnalban valami irgalmatlan csattogásra ébredtem. "Big Boss", az akváriumom császára úgy gondolta majd ő szétnéz a szárazon. Nem tudom meddig lehetett kint, egy normál hal biztos elpusztult volna. Nagyon kajak halak miután visszatettem olyan lazasággal úszott tovább mintha semmi nem történt volna. Még jó hogy nem csak a kopoltyúin keresztül tud felvenni levegőt. Azóta éjszakára lefedem minden részét az akvának.
Egyébként nagyon félénk halak, éjjel igazán aktív, és barátnőm kicsit fél is tőlük mivel komoly hangokat képesek kiadni.

Ez már beszéd, kiből mi szakad fel egy ilyen állat láttán, olvastán. No emiatt van nekem mind a mai napig ilyen "dögöm", bár szaporítani nem tudom, mert nem tudom hogy kell, hasmenős tenyésztőnél meg még eddig nem jártam. :D Bajnok sztori, köszi Papó.
Jaj, azok a régi szép idők, amikor még csak bámultam ezeket a jószágokat és terveztem, hogy majd egyszer nekem is lesz... és azóta van, és van, sőt az apósnál lévő medencébe is vettem. Terjesztem az igét.

Csak így kezdhetem a hozzászólásom amit még szerintem senkinek nem mondtam el.
Viszont ez a topic egy nagyon jó lehetőség rá!
Anno olyan 15-16 évesen kezdtem az akvarizálást pár évig tartott majd költözés következett...
Az új lakásban ugyan még meg volt a szerelem de lassan kialudt a láng....

Jó pár év szünet után kb 3-4 éve lehetett amikor a kollégám két ilyen halacskát adott nekem.
Mondanom sem kell a számukra lehetetlenül pici műanyagtálból egy éjszaka sajnos az egyik kiugrott és ha hiszitek ha nem az asztaltól 3-4 méterre távolságra találtam meg.
Iszonyatos kitartás volt benne, hogy ekkora távolságra képes volt magát elvonszolni a szárazon. Azóta minden tiszteletem az övéké. Ez a momentum volt az életemben amikor újra elkezdtem az akvarisztikával foglalkozni és rátaláltam a növényes akvarisztikára.
Szóval köszönöm Harcsák!

Ha jól láttam Danni- nak van Thorokátum az akváriumában.
Emlékezem arra mikor a 70 -e s évek végén előszőr jelent meg ez a halacska.
Akkoriban nem elsősorban a bírtoklási vágy piszkálta az akvaristák fantázia világát , hanem az , hogy hogyan lehet szaporítani egy új halat.
Elég sok tenyésztőnél megfordúltam és nagy titkokat mindíg eltakarták az avatatlan szemek elől.

A nagy titkot - hogy hogyan is szaporodhat a Thoro- megboldogúlt Bedő Béla bácsi hasmenesésének köszönhettem -ő sem akarta elárúlni a titkot
Történt , hogy az öreg tenyészetében beszélgettünk és az öreg gyomrát megviselte az ebédre elfogyasztott székelykáposzta.
Ahogy elhagyta a helyiséget -az alkalmat kihasználva -rögtön félrebillentettem a takarót mely a nagy titkot rejtegette
Akkor láttam meg , hogy a Thoro. habfészket épít és nem a megszokott módon ragaszgatja az ikráját össze-vissza az akváriumban.
Mondanom sem kell , hogy alig egy év múlva már én vittem neki eladni a harcsa szaporulatomat
Mikor rácsodálkozott az öreg a tudományomra akkor mondtam el neki , hogy nem akarásnak sz...s a vége

Azt konkrétan sosem tudtam, hogy ez a hivatalos neve: Megalechis (Hoplosternum) thoracatum, ránézve mondjuk még most is szkeptikus vagyok, mert ez nekem csak torokátum, a fiaim jóvoltából pedig "torokhátú".

Gyermekkorom lenyűgöző darabja volt, 10-12 évesen egy 1000!!!!!! literes akváriumban láttam belőle két példányt, csodálatosak voltak. Igaz, felnőtt fejjel nézve már kicsit csúnyácska darabok, de ez mit sem von le fiatalkori szerelmem kvalitásaiból. Én akkor az én 27 literes akváriumomhoz tudtam mérni mindent, esetleg a wc tartály méretéhez, ill. volt még egy mértékegység: a kád. De ezer liter, az olyan megfoghatatlan volt, hatalmas, nekem elérhetetlen. Na ekkora medencében (természetesen fémkeretesben) láttam két szép példányt. Hogy mi ragadott meg benne, lövésem sincs, de tény, hogy mind a mai napig van egy pár nekem, pontosabban 3 darab. Szép kifejlett példányok. Sajnos a 4. kiugrott egyszer az akvából és a földön találta meg a fiam kiszáradva, de látszott rajta, hogy tettre kész lett volna a hal...
Szóval szép is, csúnya is és van is belőle itthon, bár nem növényesbe való, mert aljzatlakóként nincs az a négyzetcentiméter, amit akkurátusan ne túrna föl, de ez nem jelent semmit. Csináltam nekik egy kisakvát és abban randalíroznak. Viszont növényesbe egyáltalán nem ajánlom, még ha szívem csücske is a maga randaságával.
Vagy van aki közületek már beengedte egy növényes medencébe? Kivele!