Miltonia, Odontoglossum és Oncidium nemzetség hibride. A kertészeti kereskedelemben Colm. A nappali átlag hőmérséklet 20-32 °C, az éjszakai 12-18 °C körül legyen. Látható a széles tolerancia. Meglepő módon kedveli az alacsony, közepes fénymennyiséget 1000-2000 fc. /10000-20000 lx/. A megfelelő páratartalom 60%. Kétévente kora tavasszal ültessük át, mielőtt elkezd aktívan növekedni, közepes kéregbe keverjünk némi perlitet és faszenet. A közeget az aktív időszakban egyenletesen nedvesen tartsuk, majd a növekedés befejeztével két öntözés közt hagyjuk kicsit kiszáradni.

BARKERIA MELANOCAULON

BARKERIA NAEVOSA
Megtalálható a Csendes-óceán partján, Mexikó, Oaxaca, Gurrero és Chiapas államának területén. Tengerszint feletti 400-1000 méteres magasságon.
Miniatűr, kisméretű epifita. Közepes, hengeres, nád-szerű, burkolt, lombhullató pszeudobulbái 2-6, húsos, lineáris, lándzsa alakú, hegyes, zöld foltos lila levelet fejleszt. Egy 20-40 centiméteres, egyenes száron hozza fürtben, erősen illatos, 3,5 centiméter átmérőjű, 5-40 virágból álló virágzatát. Színük levendula lila vagy rózsaszín, sárga ajakkal, amely vörös erezettel díszített.
A megfelelő hőmérséklet 18-32 °C közötti, 15 fok alatt megszűnik a növekedés és hátráltatja a virágzást. Egész évben magas páratartalomra és jó légmozgásra van szüksége.

ARKERIA DOROTHEAE
A faj névadója Dorka O' Flaherty, amerikai botanikus. Őshonos a Csendes-óceán partján, a mexikói Jalisco állam területén. Tengerszint feletti 100 méteres magasságon. Epifita és litofita életmódú egyedeket is találtak, sziklákon, kaktuszokon és kisebb fák ágain élőket egyaránt.
Méretét tekintve miniatűr. Ősszel és télen egy lombtalan pszeudobulba, 80 centiméteres, esetenként elágazó szárán fejlődnek fürtben a 3-3,5 centiméter átmérőjű, lila virágok. A hátoldaluk sötétebb, intenzívebb színű. Az oszlop sárga, barna foltokkal tarkított. Az ajak nyereg alakú, kissé tölcséres, színe fehér. A szárat virágzás után ne távolítsuk el, mert megvan a képessége a másodlagos virágzásra.
Meleg környezetre, magas páratartalomra és jó légmozgásra van szüksége a megfelelő fejlődéshez. Két öntözés közt hagyjuk kiszáradni a közeget. Nevelhető kéregre, ágra szerelve vagy kosárban, durva kéregben. Igényli a szárazabb, téli nyugalmi időszakot, melyet tavasszal felvált az aktív növekedés.

Calanthe (Cal.) - mintegy 200 földi faj tartozik e nemzetségbe. Két csoportra osztva - lombhullató és örökzöld orchideák. Megtalálható főleg Ázsia szubtrópusi és trópusi területein, mint Tajvan, India és Madagaszkár.
Calanthe Takene - C. discolor és C. sieboldii szülők utóda. Vadon élő egyedeket találtak Japán déli területein, de mára mesterségesen előállított növényekkel találkozhatunk. Számos színkombináció fordul elő - sárga, arany, narancs, barna, piros, fehér és krémszínű. Gyakran illatosak és tartósak.

Calanthe hibridek

Mintegy 50 fajból álló nemzetség. A lombozat erezete miatt gyakran nevezik ékszer orchideának. Megtalálható a Himaláján és a trópusi, szubtrópusi Ázsia, Dél-Kína, Ausztrália, Pápua Új-Guinea területén és a csendes-óceáni szigeteken. Legtöbbjük kis, földi, kevés litofita életmódú. Zöld vagy vöröses színezetű, bonyolult erezetű levél díszíti. A virágzat merev, központi száron fejlődik, melyet néhány virág alkot.
http://www.orchideavilag.hu/index.php/e ... erorchidea

Megtalálható Madagaszkár, Comore-szigetek, és Afrika területén. Hortenzia-szerű virágai 4 hónapos időszakban virítanak, nyártól késő őszig. A nyugalmi, téli időszak végén a hőmérséklet emelkedésével, és a nappalok hosszának növekedésével megkezdődik a húsos, fényes zöld, nyelvszerű levelek fejlődése. Majd a növény elérheti a 60 centiméteres magasságot. Megjelenik a körülbelül 20 centiméter átmérőjű gömb alakú virágzatban a tucatnyi, kisméretű virág. Színezetük változatos.

E R I O P S I S



E R I O P S I S
A nemzetségről Lindley 1847-ben írt először. Őshonos Costa Rica, Panama, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia és Venezuela területén. Vaskos, nagy méretű növények. Sziklás lejtők, hegyvidéki erdők szolgálnak otthonául. A korabeli, mintegy 12 különböző fajleírásból, manapság kettő érvényes: Eropsis biloba és Eriopsis sceptrum. Az első inkább mészkedvelő, földi, az utóbbi álélősködő. Neveljük köztes meleg hőmérsékleten, mérsékelt fény mellett. A közeget ne hagyjuk kiszáradni, tartsuk nedvesen. Körülbelül 5-7 naponta öntözzük. Magas páratartalomra van szüksége.