Hathor írta:
Szóval: Gratulálok a babához, és ne írj olyanokat, hogy "Lány lett, nem gyerek.", mert a végén még rádpirít majd valami Soma Mamagésa, az ország p*n*ja (nagyon bocsánat), hogy frusztráltad a gyerekedet!
Nagyon köszönöm! Ha már az ország muffjánál tartunk, hallottam egy újfajta statisztikáról, mely azt hivatott mérni, hogy hány nő jut el az orgazmusig szülés alatt. Megdöbbentő volt, feleségemmel csak bután lestünk, mint Soma kufircolás után, hogy ilyen valóban létezik? Majd kérdőre vontuk a szülésznőt, hogy azonnal elő a farbával, de nem tudta megtámogatni ezt a statisztikát, márpedig ha valaki, akkor ő igen autentikus személyiség, nem két gyermeket szokott naponta világra segíteni.
Ha már statisztika és szülésznő: sajnos elmondta, hogy a jobb napokon fele-fele arányban van a magyar és az etnikum aránya, ami természetesen sosem jut 50%-nál feljebb a magyarok javára, viszont előző este szült egy 19 éves nő, akit csak úgy emlegettek, az ötödiket szülő. No ezzel senki nem tudja felvenni a versenyt.
Míg én büszke vagyok a három gyermekemre, megpróbálok mindent elkövetni, hogy felneveljem őket és megadjam mindazt amit tudok, ha kell erőn felül is, addig náluk többedik generáció nő fel úgy, hogy nem tudják mi az, hogy munka.
Hathor írta:
Nem baj, ha egy férfi sírni is tud, legalább látszik, hogy ő is emberből van.
Szóval az úgy volt, hogy az első gyermekem születésénél nem tudtam hová bújni, hogy ne lássa az örvös meg a szülész, hogy bőgök, mind az állat. A másodiknál már tudatos voltam, megkeményítettem a szívemet, de azért vittem magammal a hátizsákomat is, amit alkalmas időpontban elővettem és belebújtam, mondván a múltkor se látott az orvos bőgni, akkor most se tegye.
Szerencsére ilyen probléma már nem volt a harmadiknál, mert itt vissza sem tudtam fogni magam, feleségem nyakába borultam és csak vártam, hogy múljon már el a torkot szorongató érzés. Mondjuk mindegy volt, mert a szemem gyakorlatilag "hogyozott", a beszédre viszont enyhe alapfokon sem voltam képes. Hát így esett, ez a gyarlóságom története.
Ja, úgy teljes a kép, hogy este az apóssal hamar tejfakasztottunk, áthívtam a szomszédékat és csak töltöttem, illetőleg az alkohol fogyásával egyidejűleg egyre többet beszéltem. (nehéz azért magam felülmúlni, de időnként sikerül
) Aztán annyit ittunk, hogy már nem emlékeztem a cselekedeteimre, mint plédául hányszor töltöttem magunknak, de onnan is van egy ködös emlék, hogy büszkeségemben megkönnyeztem még a családomat.
Aztán egyszercsak elmentek a szomszédok, illetve úgy helyes, hogy egyik pillanatról a másikra már nem voltak ott. Mi csak ittunk tovább, mert pálinkám mindig van vagy 20-30 liter. Másnap reggel nem emlékeztem rá, hogy miért ég a lámpa a hálóban, valamint hogy álmodtam-e csak vagy valóban hánytam az éjszaka. Minden steril volt körülöttem és a klozetben is, így ez talány marad. Aztán megnéztem a telefonlistámat, hogy kiket hívtam fel, mert bizony voltak szépszámmal.
A feleségemnek bevallottam, hogy nem emlékszem, mit beszéltem, de elmondta, hogy ismét szerelmet vallottam neki! Papóval például 14 percet beszéltem. Másnap kérdőre vontam, hogy mit de mellébeszélt, tehát bőgedelmes ökörségeket nyomhattam...
