Ertem akkor nyitok egy topikot a kerdeseknek.

Tapatalk-kal küldve az én GT-I9195-el

Nehogy azt hidd , hogy nincs érdeklődés az értekezésedre , csak nem szeretnénk szét offolni felesleges megjegyzésekkel.

Nagyon hasznos, jól összerakott, részletes leírás! Nagyon szépen köszönöm, ezt azt hiszem sokak nevében mondhatom!

Ezalatt a négy hét alatt lejátszódik a nitrifikáció is, ami alatt a mérgező Ammóniumból először nitrit majd nitrát keletkezik. A nitrát már kis mennyiségben nem káros egy tengeri akváriumban (nitrát mértéke: 0-10 mg/l).
A folyamat: NH3 --> NO2 --> NO3
A nitrifikációt a hasznos nitrifikáló baktériumok végzik, melyeket szintén az élőkővel telepítünk az akváriumunkban. ezek a baktériumok nagyon gyorsan szaporodnak, így pár nap/hét alatt elérik azt a mennyiséget, hogy a nirifikációt pár hét alatt végrehajtsák. Ezt a folyamatot meg tudjuk gyorsítani különböző baktériumpreparátum adagolásával. Ezek a preparátumok nemcsak magát a baktériumkultúrát, hanem a baktériumok számára megfelelő táplálékot is tartalmaznak a szaporodásukat ezzel is serkentve. Tengeri akvarisztikai célra létezik sokféle baktérium preparátum, n a Special Blend-et használom és tudom ajánlani.
Amikor már mérhető nitrát van a vízben (tehát a nitrifikáció befejeződött) betelepíthetjük az első „takarító” csapatot, akik az algák eltakarításában segítenek nekünk. Ilyen állatok lehetnek a remeterákok, különböző csigák és az algaevő halak. ezen állatok segítségével gyorsabban szabadulhatunk meg a nemkívánatos algáktól.

20150816_215313 by Sarlos Istvan, on Flickr







A negyedik hét elteltével pedig elkezdhetjük betelepíteni az első, kevésbé érzékeny lágykoralljainkat. de ez már egy másik történet, hogy milyen korallokat, milyen halakat és egyéb élőlényeket telepítsünk, melyik hal melyik másik hallal és/vagy korallal „kompatibilis” és milyen egyéb technikai berendezések szükségesek egy pl teljes kőkorallos medencéhez (Ca reaktor, balling, zeolith, sangokai, stb).

Én itt az alapokat le is zártam, ha bárkinek bármilyen kérdése van, nyugodtan jelezze.
Papó esetleg egy valamilyen új topikot is indíthatna a kérdéseknek, ez a topik pedig megmaradhatna egyfajta belépőket segítő topiknak.

Köszönöm!

Ha már bent van a szirtünk, bekapcsolhatjuk a lehabzót és minden egyéb berendezést (UV, aktívszén, stb).
A világítást az első héten viszont még nem kapcsoljuk be.
Tehetünk bele egy marék makroalgát, mondjuk drótalgát (Chaetomorpha linum) https://www.meerwasser-lexikon.de/tiere ... _linum.htm mivel ez az alga konkurenciát jelent a nem kívánatos algáknak és ha már nem kell, simán kiemelhetjük az akváriumból. Egy hét eltelte után bekapcsolhatjuk a lámpákat úgy hogy napi 6 órát menjen. Ezt utána hetente 1 órával növelhetjük míg el nem értjük a napi 10 órás megvilágítási intervallumot, ami a maximális. Ezalatt a 4 hét alatt le is zajlik az algaváltás, ami teljesen természetes dolog a tengeri akvarisztikában. Általában barna és zöld fonalas algák jelennek meg egymást váltogatva. Az egyik megjelenik míg a másik eltűnik. Ez az első pár hétben teljesen természetes, nem kell megijedni tőle. Ha zavarnak, egy steril körömkefével vagy fogkefével nyugodtan lesikálhatjuk a kövekről. Az így lejött alga el fog tűnni. Ez az első pár hét egyébként az egyik legizgalmasabb időszak egy tengeri akvárium életében, ugyanis az élőkőből ez idő alatt nyer utat az élet az akváriumban. Megszámlálhatatlan apró rákocska, csiga, csillag, és más apró élőlények lepik el az akváriumot, néha egyik pillanatról a másikra, majd tűnnek el és veszi át a hatalmat egy másik faj. Mindez addig tart, amíg ki nem alakul egy egyensúly az élőkőben és a talajban, amíg mindenki meg nem találja az új élőhelyét. Ilyenkor esténként egy kis kék lámpával az akváriumba bevilágítva egy teljese új világ tárul a szemeink elé. Egy olyan világ, amit eddig még nem láttunk! Élvezzük ezt az időszakot mert az akváriumunk életében csak egyszer van ilyen! Ugyanis miután betelepítjük a magasabb rendű rákokat, garnélákat és halakat, ezek az apró élőlények lesznek az első táplálékaik. Persze az élőkőben és aljzaton maradnak belőlük, sőt szépen szaporodni is fognak!
Miután betettük az élőkövet, elkezdhetjük a rendszeres vízcseréket is. Ez általánosságban két hetente 10%. Ha így járunk el, nagy bajt nem csinálunk. Arra figyeljünk, hogy a bekevert vizet mindig olyan sűrűségűre állítsuk be, hogy az akvárium vizünk 1,025-ös sűrűségű legyen.

Miután eltelt a pár nap, míg a só teljesen feloldódott a vízen és a víz hőmérséklete is elérte a 25 Celsius fokot és ezáltal a vizünk teljesen kristálytiszta lett, elmehetük élőkövet vásárolni.
Először is vigyünk sok pénzt magunkkal, mivel 10 literenként 1-2 kg élőkövet kell beszereznünk és ennek kilója 3000-4000 Ft-ba kerül. Ennél lehet olcsóbban is kapni, de legyünk gyanakvóak az ilyen ajánlatokra, mert az lehet nem is igazi élőkő.
Az igazi élőkő porózus, szinte látni rajta a megmeszesedett korallok maradványait. A színéből is következtethetünk. Ha szép piros, benőtte a mészalga akkor valószínű igazi élőkövet kapunk. Ha szürkés-fehéres az nagy valószínűsséggel szárazkő amit „beoltottak” élőkővel. Előtte tervezzük meg, hogy milyen szirtet szeretnénk építeni. Ez sok mindentől függ, főleg saját ízlésünk alapján fogjuk a szirtet megépíteni. Arra azért figyeljünk oda, hogy minél több teraszos részt építsünk, ahova a korallokat később fel tudjuk helyezni. Legyenek bennük barlangok, járatok, üregek, ahova a halak veszélyt érezve el tudnak bújni és éjszakára vissza tudnak vonulni aludni. Az aljzattal a lehető legkevesebb ponton érintkezzen, mert ahol érintkezik összegyűlhet a mulm, ami jó nitrát és foszfát forrás lehet. Nézzünk videókat a természetes korallzátonyokról, inspiráció gyanánt. Látogassunk meg tapasztalt tengeri akvaristákat és nézzük meg az ő szirtjeiket és merítsünk azokból is inspirációt.
Ha megterveztük a szirtünket, menjünk el megvenni az élőkövet. Itt jegyzem meg, hogy lehet szárazkőből vagy kerámiából is szirtet építeni, de kezdőnek én az élőkövet ajánlom ugyanis sokkal gyorsabb az akvárium indítása mint a másik kettővel.
Nézzük meg a köveket és a szép színes, pirosas, élettel teli köveket vegyük meg. Egyes élőkövekkel korallokat is kapunk, amiket nem kell már később külön megvennünk. Ami nagyon fontos, hogy az élőkövet csak és kizárólag szárazon lehet szállítani, máskülönben a vizet berohasztja és ezáltal az élőkő is megszívja magát nitráttal és foszfáttal amit az akváriumba enged. Tehát miután szárazon hazavittük, elkezdhetjük építeni a szirtünket. Előszöris a köveket gyorskötözővel rögzítsük össze. Ehhez normál kézi fúróval fúrjuk ki az élőköveket majd a gyorskötözőt bújtassuk át rajt és rögzítsük. Egyes pontokon két követ átfúrhatunk és Acrylpálcákkal is rögzíthetjük. Hamár így elég stabil a szirtünk, korallragasztó gyurmával még stabilabbá tehetjük úgy hogy egyes helyeken ilyen gyurmával is rögzítjük. Fontos még, hogy a szirt és az akvárium üvege között minimum annyi rés legyen, hogy az üveget belülről még le tudjuk tisztítani.
Ha elkészült szárazon a szirt, belepróbálhatjuk az akváriumba. Ha nem tetszik, vegyük ki és faragjuk tovább addig, míg egy nekünk tetsző szirtet nem kapunk. A kész szirtet tegyük be az akváriumba. Arra számítsunk, hogy ez vizet fog kiszorítani az akváriumból, így előtte szívjunk le vizet belőle. A kész szirt az akváriumunkban már egy tengeri érzést ad, ugyanis a korallzátonyok egy része került be a lakásunkba!!! Ezt sose felejtsük el!!!

20150419_201129 by Sarlos Istvan, on Flickr

20150418_180237 by Sarlos Istvan, on Flickr

WP_20131212_007 by Sarlos Istvan, on Flickr

WP_20140427_002 by Sarlos Istvan, on Flickr

És akkor térjünk rá egy tengeri akvárium elindítására.
Vehetünk komplett tengeri akvárium szetteket (Dennerle, Aqua Medic, stb) vagy magunk is összeválogathatjuk a nekünk megfelelő medencét és technikát, az indítást ugyanúgy kell elvégeznünk. Viszont mielőtt megvásárolnánk az akvárium technikánkat el kell döntenünk, hogy mit szeretnénk tartani az akváriumunkban ugyanis egy lágykorallos, halas akváriumhoz másfajta technika kell, mint egy kőkorallos akváriumhoz. Én egyébként azt szoktam mondani, hogy egy kezdő válasszon egy erős és megbízható technikát, hogy az esetleges kezdőknél előforduló hibákat a technika maga "ki tudja javítani", ugyanis egy erős technika a kezdők sokszor nem is tudott hibáit láthatatlanul is ellensúlyozni tudja.
Szóval, miután kiválasztottuk és megvásároltuk a technikánkat, melyek a következők:

- akvárium
- lehabzó
- áramoltató(k)
- fűtő, hűtő
- technikai akvárium (ha szűrőházas akváriumot építünk)
- felnyomó pumpa (ha szűrőházas akváriumot építünk)
- UV-C lámpa
- lebegtető szűrő aktív szénnel
- automata vízutántöltő
- tengeri lámpa
- Ozmovíz készítő + gyantaszűrő
- korallzuzalék aljzatnak
- tengeri só
- sósűrűség mérő
- víz hőmérő

Az akváriumot jól mossuk ki és ellenőrizzük, hogy esetlegesen nem szivárog-e.
A korallzuzalékot jól mossuk ki. Addig mossuk, amíg a víz nem opálosodik el.
A technikai berendezéséket csomagoljuk ki és ha tudjuk, ellenőrizzük, hogy megfelelően működnek-e.

Az akváriumot helyezzük egy stabil alapra. Tegyünk alá vékony szivacsot vagy Polifoam lapot. Ha alsószűrős rendszert építünk, ellenőrizzük, hogy a szűrőakváriumnak megvan-e a megfelelő hely, valamint a le- és felmenő vízcsöveket akadálytalanul el tudjuk helyezni.
Az ozmózis berendezésünkkel és gyantaszűrőnkkel készítsünk megfelelő mennyiségű nullás vizet. Az akváriumot lassan töltsük fel nullás vízzel (ha nagy az akvárium és kis teljesítményű az ozmózis készülékünk, ez több napig is eltarthat). Ha az akváriumot már megtöltöttük nullás vízzel, tegyük bele az akváriumfűtőt és az áramoltató(ka)t. Ha alsó szűrős az akváriumunk, azt még ne töltsük meg! Kapcsoljuk be a fűtőt és állítsuk 25 Celsius fokra majd kapcsoljuk be az áramoltató(ka)t. Kezdjük el lassan adagolni a tengeri akvarisztikához gyártott tengeri sónkat. A pumpák a folyamatos keverésükkel szépen el fogják keverni a só szemeket az üres akváriumban. A víz opálos lesz, ami teljesen normális. ez pár óra alatt ki fog tisztulni. Addig adagoljuk a sót, míg a sósűrűség eléri az 1,025-öt. Ezt sósűrűség mérővel (refraktométer, aerometer) folyamatosan tudjuk ellenőrizni. ha a fűtő felfűtötte a vizünket 25 Celsius fokra, a vizünk készen áll az akvárium indítására. Egy pohár segítségével tegyük be az akváriumba lassan a kimosott korallzuzalékot. A korallzuzalék magassága ne haladja meg az 1-1,5 cm-t. Szépen egyenletesen húzzuk szét. Ha tudunk tengeri akvarisztikai boltból egy vagy két marék beállít aljzatot kérni, azt most tegyük rá az új korallzúzalékra és lassan az egyik ujjunkkal keverjük bele. Ez segít az aljzatban az élet kialakulásában. A lámpát tegyük fel az akváriumra, de még nem kapcsoljuk be! Ha alsó szűrős az akváriumunk az alsó szűrőakváriumba is tegyünk egy pumpát és ugyanúgy nullás ozmovízzel és tengeri sóval állítsuk be az 1,025-ös sós vizet. helyezzük be a felnyomó pumpánkat a felnyomó rekeszbe, szereljük rá a szilikoncsővel a hangtompításhoz valamint a PVC csővel a fenti akvárium bemenő ágáig. A lejövő ágat is szereljük be a szűrőakvárium lejövő rekeszébe. Kapcsoljuk be a felnyomó pumpát. Állítsuk be a kívánt vízszintet a szűrőakvárium utolsó rekeszében, ahol a felnyomó pumpát elhelyeztük.
Szereljük be és állítsuk be az automata vízutántöltőt, ha ilyent vásároltunk és töltsük fel a tartályát nullás ozmovízzel. Szűrőakváriumnál az vízutántöltő szenzorát mindig az utolsó rekeszben kell elhelyezni, ugyanis az utolsó rekeszben változik a víz szintje.

Most elértük, hogy tiszta, megfelelő hőmérsékletű sós vizet keringetünk az akváriumunkba és gondoskodunk az elpárolgott víz pótlásáról. Most két három napot hátra lehet dőlni és el lehet kezdeni a szirt fejben vagy papíron való megtervezését, esetleg az élőkövet meg lehet rendelni az interneten (ha nincsen tengeris bolt a közelben).

És akkor az utolsó technikai felszerelés amiről írnék, az ami magát az akvarista társadalmat is eléggé megosztja, az ózongenerátor.
Ezek a berendezések a természetben is megtalálható és főleg a villámok által keltett O3, vagyis az ózon termelésére képes készülékek. Ezt az ózont termeli mesterségesen egy ózongenerátor (pl. Sander Certizon).
Az ózon a ma ismert legerősebb technikailag előállítható oxidálószer és ugyanakkor a legkörnyezetbarátabb is mivel kizárólag három oxigénatomból áll és semmilyen más kemikáliát nem foglal magában.

Miben segíthet az ózon egy akvaristának?
- a sárgás vizet kristálytisztává teszi
- csökkenti a víz nitrit szintjét
- az előforduló betegségeket minimalizálja
- a biológiailag nehezen lebomló anyagokat oxidálja
- víz redoxpotenciálját növeli és stabilizálja
- a zavaros vizet kristálytisztává varázsolja
- a víz szervesanyag terhelését csökkenti

Az ózont egy erre kifejlesztett ózongenerátorral tudjuk előállítani. A piacon most kapható erre a célra készített legjobb ózongenerátor a Sander Certizon szériája, mely a legkisebb akváriumtól a legnagyobbig használható.
Az ózont nem közvetlenül az akváriumvízbe vezetjük, hanem a lahabzónk pumpájának erre a célra készített bemenetére. Így a lehabzók pumpája automatikusan fogja az ózont a generátorból szívni és az akváriumvízzel elkeverni a levegő mellett.
Arra azért oda kell figyelnünk, hogy nem mindegyik lehabzó képes az ózon fogadására pont az erős oxidációs képessége miatt. Ehhez olvassátok el a lehabzó erre vonatkozó leírását!

Ózont viszont könnyű túladagolni ezért én csak és kizárólag Redoxpotenciál kontroller (ORP) használatával javasolom. Ez a készülék a víz redoxpotenciálját mérmi, amit az ózon folyamatosan emel, majd egy beállított értéken (ca 350) lekapcsolja az ózongenerátort. Ezután a redoxpotenciál magától még egy keveset emelkedni fok (ca 400-ig) és utána beáll ezen az értéken.

Azt viszont meg kell itt is jegyeznem, hogy az ózon túladagolása esetén kikezdheti a halak nyálkahártyáját és a levegőbe kerülve az emberre is káros hatással lehet.
Ezért én mindig minőségi termékek vásárlását ajánlom, amivel ezen problémák kiküszöbölhetőek (példaként: Sander ózongenerátor, GHL ORP kontroller, RE lehabzó)

Egy Sander ózongenerátor reaktorcellái:


Sander Certizon munkában:


Az ózongenerátor és a lehabzó ózoncsövének a találkozása egy RE lehabzón


Az ózon beszívása az RE lehabzó pumpáján (a nagy szilikoncsó a levegő beszívója)


Konduktivitás, PH és Redoxpotenciál elektródák egy GHL profiluxhoz


GHL Profilux, az ózon szabályozásához (többek között)

A következő technikai felszerelés, ami tőlünk nyugatabbra szinte minden akvárium része, kis hazánkban viszont még nem annyira terjedt el, az UV-C szűrő.
Nem tudom, hogy nálunk miért nem terjedt még el, talán a sok tévhit miatt.
Sokan írják, hogy „minden pozitív, hasznos dolgot is megöl” meg hogy „rezisztens törzsek kialakulásához vezet”, pedig ezek csak tévhitek.
H.W.Balling mondta nekem, hogy „ha valami jót szeretnék a halaimnak, vegyek egy UV-t”
valamint azt is, hogy „az UV-nek két hátrányát látja: pénzbe kerül és áramot fogyaszt”
Valószínű a sok tévhit miatt nem terjedt el még nálunk. Most megpróbálom ezeket a tévhiteket elosztani.

„Ha túladagolod az UV-t, mindent elpusztítasz vele az akváriumban”
Az UV-t NEM lehet túladagolni, mivel az UV fénye csak és kizárólag az UV lámpában található, a víz nem vezeti vagy oldja az UV fényt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél tovább tartózkodik a víz az UV lámpán belül, annál jobb ugyanis annál több nem kívánatos dolgot tud elpusztítani. A legjobb, ha a teljes akváriumvíz minden 45 percben megfordul az UV szűrőben. Az UV szűrő hatékonysága az átfolyási sebességnek és az akvárium vízmennyiségének a függvénye. Ez a 45 perces teljes akvárium víz megforgatása egy jó kompromisszum.
Hogyan tudjuk a víz tartózkodási idejét az UV lámpában megnövelni? Ezt csak az átfolyási sebesség csökkentésével tudjuk megtenni. Ebben az esetben az akváriumvíz több időt tölt el az UV-C fényben, így a tisztítás hatékonysága is nagyobb lesz.
Hogyan tudjuk elérni az optimális UV szűrést? Úgy, hogy a víz átfolyási sebességét és a vízmennyiséget az UV lámpában az előírtaknak megfelelően állítjuk be. ezt általában minden UV szűrőhöz megadják. Ha ezt betartjuk, akkor az UV szűrőnknek a szűrési kapacitását maximálisan ki tudjuk használni.
De hogyan is működik egy UV-szűrő? Az UV szűrőkön egy külső pumpa nyomja át az akváriumvizet. Az akvárium vizében található élőlényekben az UV szűrő UV-C fényében DNS módosulás megy végbe, minek következtében az így kezelt élőlények többet nem tudnak szaporodni.

„Minden pozitív dolgot is elpusztít az UV”.
Általában a „pozitív dolgok” nem a vízben vannak, hanem az élőkőben és az aljzatban. A cél egy nagyon tiszta és steril akváriumvizet létrehozni, mely parazita és kórokozó mentes.
A legrettegettebb betegség a tengeri akvarisztikában a darakór. Ezt általában fertőzött halakkal szokták a leggyakrabban az akváriumba behurcolni. Az egyik védekezés ellene a halak karanténja, mielőtt betennénk az akváriumba. ez a karantén viszont 6 hetet jelent. Sokan ezt nem tartják be, valamint UV szűrőt sem használnak, hanem a megvásárolt halat rögtön beteszik az akváriumba, majd sírnak-rínak amikor megjelenik a dara a halakon és – legrosszabb esetben – a teljes halállomány kipusztul. Egy megfelelő méretű UV szűrő 24/7-es üzemelésével a dara szinte teljesen kiszűrhető egy tengeri akváriumból.

Az UV szűrő használatakor még arra is oda kell figyelni, hogy vízátfolyás nélkül még véletlenül se kapcsoljuk be, mert rögtön tönkremegy.
Ha lehet állítva használjuk, hogy az esetleges légbuborékok ne az UV szűrő belső csövének a tetején álljanak meg, hanem felfelé legyen mindig lehetőségük a kimenő ágon távozni. Fektetve is lehet használni, ha az áramlás elég ahhoz, hogy az esetlegesen keletkező légbuborékokat agával vigye.
Az UV lámpákat a megadott időintervallumon belül cserélni kell (ez pl. a De Bary lámpáknál 12000 üzemóra. Ennyi idő múltán a teljesítményük 85%-át még mindig leadják, de a gyártó ajánlása alapján már cserélni kell).

A következő technikai berendezés ami nem kötelező, de nagymértékben megkönnyíti a tengeri akvariasta életét az automata vízutántöltő.
De miért is van erre szükség? Azt tudjuk, hogy az akváriumvíz párolog. Azt is tudjuk, hogy teljesen tiszta nullás víz párolog el. Ez édesvízben nem jelent nagy problémát, tengervízben viszont a vizünk sótartalmának (sósűrűségének) a megnövekedését okozza, amit a korallok nehezen tolerálnak. Tehát ahogy párolog a víz a sótartalom úgy növekszik. Ezért az elpárolgott vizet mindig pótolni kell. Mivel az akvarista nincsen folyamatosan otthon, ezét rendszerint reggel és este tudja ezt megtenni, viszont 12 óra alatt – főleg nagy melegekben – nagyon sok víz párologhat el, ami a korallokat is már megviselheti. Pláne ha el van felejtve a víz pótlása… Ennek a problémának a terhét veszi le a válunkról egy automata vízutántöltő, ami a következő fő elemekből áll:

- pumpa
- úszókapcsoló
- 12V-os adapter
- víztároló
- elektronika

A működési elve pedig a következő. Amint a vízszint csökken az akváriumban az úszókapcsoló – ami a pumpa és a 12V-os adapter közé van kötve – bekapcsolja az áramkört és a pumpa elkezdi visszatölteni a nullás vizet a víztárolóból. Amint az úszókapcsoló eléri a felső kapcsolási pontját, lekapcsolja a pumpánkat. A jobb, gyári vízutántöltőket általában ellátják egy elektronikával is, ami a vészhelyzetek kialakulását minimalizálja le. Ugyanis mi történik akkor, ha pl az úszókapcsolónk felső kikapcsolási ponton nem kapcsol ki? A víztartály teljes mennyiségét betölti az akváriumba így teljesen fehigítva annak vizét aminek az eredménye egy teljes pusztulás és a szoba vízzel való elöntése is lehet. Emellett a vízutántöltő pumpa nem kapcsol le miután kifogyott a víz a tartályból így az is le fog égni, ami további problémákat fog okozni. Vagy mi történik akkor, ha a víz kifogy a vízutántöltőből? Ilyenkor ugye nem fogja az úszókapcsoló elérni a fenti kikapcsolási pontot így a pumpa szárazon fog futni, ami következtében szintén le fog égni…
Az ilyen katasztrófákat van hivatott egy elektronika kiküszöbölni. A Tunze vízutántöltő elektronikája pl lekapcsol egy bizonyos üzemidő után. Ez annyit jelent, hogy 100 literes akváriumig 1,8 percnyi működés után automatikusan lekapcsol, bármi is történik.