A lent részletezett négy technikával (0-s víz, lehabzó, áramoltatás és megfelelő világítás) már elindítható és üzemeltethető egy tengeri akvárium.
Viszont van egy pár olyan technika, amikről megoszlanak a vélemények, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk és ha igen, akkor folyamatosan vagy csak szükség esetén.
Most ezekre térnék ki és a saját tapasztalataimmal egészíteném ki a leírást.

Akkor kezdjük az aktívszénnel.
Sok akvarista használja és sokan nem. Vannak akik 24/7-ben és vannak akik csak estenként. De miért is van rá szükség rá a tengeri akvarisztikában?
Először is térjünk ki arra, hogy a tengeri akvarisztikában használatos aktív szén más, mint az édesvízben használatos ugyanis foszfátot még nyomokban sem tartalmaz. Ez az elkészítés folyamata miatt adódik ugyanis másképpen gyártják, mint az édesvízi aktívszenet. Mielőtt az aktívszenet használnánk „aktiválni” kell. Ez annyit jelent, hogy forró vízzel át kell öblítenünk. Ez azért fontos, mert az atívszénnek nagyon kicsi porózus felületei vannak, amik ha normál vízbe kerülnek, nem telnek meg vízzel és így ezek a felületek nem fognak „dolgozni”. Ha forró vízzel átöblítjük ezekből az apró résekből kiszorítjuk a vizet és így kb 20%-al megnöveljük az aktívszén felületét és ezáltal a hatásfokát. Csak próbáljátok ki, hogy aktívszenet dobtok forróvízbe. Egy ideig nagyon pezsegni fog, amíg a mikroszkópikus helyekről kiszorítja a forróvíz a levegőt. Nade miért is lehet fontos az aktívszén egy tengeri akváriumban? A korallok állatok, akik nőnek, fejlődnek esetleg vándorolnak és más korallokkal találkoznak esetleg egymásra nőnek. Minden élőlény a túlélésre törekszik és a korallok sem kivételek ezalól. Így ha másik korallal kerülnek „közeli kapcsolatba” a másik elpusztítására törekszenek, hogy a saját életterüket növeljék. Ehhez különböző eszközökhöz folyamodnak. Az anemónák és egyes LPS-ek tapogatóinak a végei csalánsejteket tartalmaznak, mellyel az útjukba került másik korallt lecsalánozzák, mely korall ezáltal elpusztul. Más korallok pedig biológiai fegyverként különböző mérgeket bocsájtanak ki és ezzel küzdenek a fennmaradásért. Az aktívszén ezen mérgek és az esetleg elpusztult korallok lebomlásából keletkező mérgek semlegesítésére szolgál. Egy másik példa. Az anemónák vándorolnak és vándorlásuk során elég gyakran egy áramoltató lapátjánál végzik, mely ledarálja őket. Az így elpusztult anemóna kiengedi a mérgét, mely egyes esetekben a teljes halállomány puszulásához is vezethet. Egy tengeri akváriumban ez sokszor százezrekben, sőtt milliókban is mérhető. Az aktívszén ezen mérgeket rögtön felveszi, így megakadályozza a katasztrófát. De hogyan is használjuk az aktívszenet? A legegyszerűbb módja egy szűrőzsákba betenni, mely szűrőzsákot az áramoltatás útjába helyezünk. A másik módszer pedig egy lebegtető szűrő, amiben az aktívszenet lebegtetjük.

És akkor elérkeztünk a harmadik legfontosabb technikai felszerelésünkhöz, amit alkalmaznunk kell egy tengeri akváriumnál, nevezetesen a világításhoz.
Tengeri akváriumnál teljesen más fényspektrumú világítást kell alkalmaznunk, mint édesvíznél, nevezetesen a kék különböző árnyalatait a 420 nm-es fényspektrum környékén.
De miért is? Mivel a korallok ezeket a fényspektrumokat tudják felhasználni a bennük lévő mikroszkopikus algák (zooxantheliák) segítségével, mivel a fotoszintézis ezeknél az algáknál ezen a spektrumon megy végbe.



Mint édesvíznél itt is különböző fényforrásokat használhatunk, úgy mint:
- kompakt fénycsövek (főleg nanó akváriumokhoz)
- T5 fénycsövek
- LED
- HQI
- vagy ezek kombinációit

De mekkora erősségű fényforrást használjunk? Ez is nagyon függ a tartott élőlényektől. A lágykorallok nem igényelnek túl erős fényt, míg a kőkorallok nagyon intenzív világítást igényelnek.
Általánosságban viszont azt mondhatjuk, hogy T5 fénycsőből 1W/l valamint LED-ből 0,4W/l már megfelelőnek számít. Persze a világítást mindig az akváriumhoz és a benne lévő élővilághoz kell tervezni és kiépíteni.

Mostanában nagyon terjedek a T5 és LED kombinációk, mely lámpák egyesítik a T5 szort fényét a LED koncentrált fényével, amivel egy nagyon jó fényelosztást tudnak elérni.
Az egyik úttörője ezeknek a fényforrásoknak az ATI Hybrid lámpái.

Természetesen nem olyan mint a tengervíz összetétele, ahogy írtam is. Általában mindenből többet tartalmaz pont azért, mert a korallok felveszik ezeket a nyomelemeket és a következő vízcseréig még mindíg elegendő nyomelemet kell tartalmaznia a tengervizünknek. Ez egy lágykorallos-LPS-es akváriumban mg tartható is, viszont egy full SPS-es akváriumban már nem. Ott már pluszban kell a nyomelemeket adagolni.

Igazad van.
Itt két különböző dologról beszélünk.
Sótartalom és sűrűség.

A tenger sótartalma: ~35 g/l
A tenger sűrűsége: ~1,025 g/cm3

A két mértékegység közti átváltás pedig a víz hőmérsékletének a függvénye, ugyanis ugyanazon a sűrűségen különböző hőmérsékleten más a tengervíz sótartalma.
Ugye azt a táblázatot tettem már korábban is fel:
http://www.mathgame.de/Aqua/Table_Salinity.pdf

Tengeri akvarisztikában általában 25 fokon szoktuk a sűrűséget mérni. Az AM refraktométer is 25 fokra van beállítva és ehhez képest méri a hőmérsékleteltérést és korrigálja a mért sűrűséget de az eredményt mindíg 25 fokos sűrűségre adja ki.

A tenger 25 fokon 1,023 g/cm3 sűrűségű viszont tengeri akvarisztikában ennél sűrűbbre szoktuk bekeverni a tengervizet, mivel hogyha csökken a sűrűség akkor is megfelelő legyen. A sűrűség például a lehabzóból kiöntött koszos tengervízzel csökkenhet. Ezt általában a vízcseréknél szoktuk kiegyenlíteni.

Még valami

Azért kérdeztem, hogy természetes vagy mesterséges-e a felhasznált só, mert ha mesterséges, akkor tökéletes biztos vagyok benne, hogy nem olyan, mint a tengervíz összetétele, amit betettél a táblázatban. Most nem a nemesgázokra gondolok, hanem az amúgy nagyon kicsi mennyiségben jelenlévő átmeneti fémekre, ritka földfémekre, amik ugyan nagyon-nagyon kicsi mennyiségben vannak a tengervízben, de ha a mesterségesen nem kerül bele a sóba, akkor nem lesz benne... A szilikátot ugye a kovamoszatok használják fel energianyerésre és a vázépítőnek? Mert akkor valahol megértem, hogy az a 0,1-1 ppm szilikát, ami a csapvízben lehetséges a RO szűrő után, az ennyire üldöztetve van.

De ezt csak úgy magamnak jegyeztem meg, akár hagyd figyelmen kívül is.

Figyelj, nagyon hasznos az írásod, és tényleg hálás vagyok érte személyesen is, de (nagyapám mondta mindig, hogy a DE előtti szavak nem számítanak - ez viszont most nem igaz!), szóval de... nagyon sok fogalmi és gyakorlati zavar van itt.

Ha 1,025 g só van 1 cm3 tengervízben, akkor az 1025 g só 1 literben, igaz?! A tengervíz sótartalma ~35 g/l. Maradjunk abban, hogy az 1,025 az relatív sűrűség, tiszta oldott anyag mentes vízre vonatkoztatva. Főleg, ha törésmutatót mérsz, és táblázatból keresed ki a megfelelő értéket.

Na, de mindegy, kiszálltam, nem kötözködök tovább. A pici pontatlanságok ellenére is alapfokú képzésnek jók az írásaid, szóval várjuk a folytatást.

Egyébként sótartalmat három féle módon tudunk mérni:
- refraktométer
http://www.shop-meeresaquaristik.de/Mes ... :1373.html

- Areometer (úszós sósűrűségmérő)
http://www.shop-meeresaquaristik.de/Mes ... :6749.html

- konduktivitás szenzorral
http://www.shop-meeresaquaristik.de/Mes ... :2428.html

Én mindhármat használtam és végülis mindhárommal jól lehet mérni, ha be vannak kalibrálva.
Természetesen a legegyszerűbb a konduktivitás elektróda pl egy GHL Profiluxal (és a legdrágább is).
Utána a refraktométer amit szintén egyszerű használni és az ára is elfogadható.
A legolcsóbb az Aerometer, viszont a legmacerásabb is (csak álló vízben használható) és a legpontatlanabb.

A tengeri sót mesterségesen állítják elő. Vannak olyan sók, amiben van tengerből kivont só is (pl. Red Sea).
A lényeg viszont az, hogy amíg a tengerekben és óceánokban az összetétel nagyjából mindíg ugyanaz (egy adott helyen) addig az akváriumban folyamatosan csökken mivel a korallok felveszik és beépítik a mészvázukba (KH, Ca, Mg amit nagyobb mennyiségben építenek be). Ezért az akvarisztikai tengeri sók mindíg nagyobb mennyiségben tartalmaznak nyomelemeket, mint maga a tenger. Így heti vagy kétheti 10%-os vízcserékkel szépen szinten lehet tartani a nyomelemszintet, ha nem kőkorallos akváriumunk van. Kőkorallos akváriumban viszont a tengeri só saját összetétele már kevés, ott a nyomelemeket külön adagolni kell a korallok felhasználásának megfelelően (ez a Balling módszer).

A szilikát az egy kimutatott dolog. Én magam nem mértem, vagyis a TDS mérő kimutatja, ha van a vízben. 0-s vízben nincsen szilikát. A gyantaszűrőt egyébként szilikátszűrőnek is hívják.

Természetesen sósűrűség ....

Köszönöm szépen a leírást, élvezettel olvastam! Tehát akkor az élőkő, az ugyanaz, mint az édesvízben a siporax

Egy hibát találtam, és már tegnap este is jól éreztem.

A psu (practical salinity unit), 1 psu = 1 g oldott só 1 kg tengervízben. Tehát a tengervíz átlagos sótartalma 34,7%, 34,7 psu. Amit megadtál 1,025 érték, az nem relatív sűrűség lesz inkább?

http://www.salinityremotesensing.ifremer.fr/sea-surface-salinity/definition-and-units