Akkor engedelmetekkel meg is kezdeném a sort, a sokak által ismert és kedvelt Rotala rotundifoliaval.
Sokan ültetik a kertészkedni vágyók ezt a növényt a medencéikbe, mivel egy gyorsan növő(ezáltal a friss telepítéseknél is hasznos) és nem utolsó sorban mutatós növényről van szó. Viszont hosszabb távon, annál inkább kevesebben tartják meg akváriumukban, mivel a nem megfelelő ültetéssel, gondozással, nyírással hamar elveszti igazi szépségét és az összképen a hosszú kopasz szárával és színtelen leveleivel ezután már csak ront és nem javít.
Ahhoz, hogy a növényre jellemző igazi színes bokrokat tudjunk létrehozni, nem elegendő a vasban, CO2-ban gazdag tápozás és az erős megvilágítás, hanem a jól végzett ültetésével és időközönkénti szakszerű nyírásával, rengeteget javíthatunk a végleges esztétikumán.
Ültetése:
A növényeket vegyük ki a cserépből és a szárukból alulról vágjuk le a sárgultabb, esetleg berohadt centimétereket. Tapasztalataim szerint, ha a későbbiek során a növény alsó részein is viszonylag egészséges leveleket szeretnénk elérni, akkor az ültetendő növényeket kb. 12-15cm-s darabokra kell vágni úgy, hogy a vágás lehetőleg egy levélpár alá essen pár mm-rel. Ez a vágási pont 2 okból is fontos, mivel a növény a levélpár találkozásánál kezdi majd el a gyökeresedést, illetve ültetéskor ez a levélpár könnyebben megtartja a növényt a talajban, míg az meg nem kapaszkodik gyökereivel. Ültetésnél figyeljünk arra, nehogy túl mélyre nyomjuk a szálakat, mert az alsó szárrész így be fog rohadni a talajba. 1-2 levélpárnál mélyebbre ne nyomjuk le, ez már bőven elegendő, hogy fixen rögzítsük növénykéinket és így biztosítsuk nekik a megfelelő mélységet a gyökeresedéshez.
A talaj felett, kb. 8-10 cm-es szárak már bőven elegendőek és itt jön, hogy miért is írtam ezt a méretet. Mivel általában emers formában jutunk hozzá, ezen leveleit el fogja hullatni és bizony jó pár cm-t fog növekedni, mire teljesen submers formára alakul. Nem kell megijedni, az alsó szárrész nem fog kopaszon maradni, mivel későbbi rendszeres nyírásával a növényt arra késztetjük, hogy minél több oldalhajtást hozzon és ez nem csak a nyírási pontokon alakul ki majd, hanem a talajszinttől felfelé, akár minden levélpárnál jelentkezhet.
Ha szép bokrokat szeretnénk, akkor egy helyre maximum 2-3 szálból álló kis csoportokat szúrjunk és a csoportok között legyen kb. 4-6cm távolság, így megfelelő mennyiségű fény jut az egyes növényeknek és ezáltal biztosítjuk nekik a teret is az optimális növekedéshez, terjeszkedéshez.
Nyírása:
A növények folyamatos nyírásával egyre dúsabb és dúsabb lesz, ami óhatatlanul is ahhoz vezet, hogy kevesebb fény jut a bokor közepe felé, ezért ott valamennyi levélvesztés mindenképpen fog jelentkezni. Éppen a folyamatos dúsulás miatt, indokolatlan a levágott részek visszaültetése - sőt, időközönként inkább ajánlott a bokor ritkítása - ezt maximum csak akkor tegyük, ha már növényünk kezd kiöregedni és frissíteni szeretnénk, vagy újabb csoportot akarunk létrehozni.
Ahhoz, hogy bokrunk közepének enyhe „kopaszságát” elfedjük a kíváncsi tekintetek elől, egy pofon egyszerű megoldást kell alkalmazni. A bokrot talajszinttől felfelé, kb. 3-4cm-s lépésközökkel szó szerint fel kell nyírni.
Így lentről felfelé, 3-4cm-s távolságokra állandóan üde és friss hajtásaink lesznek, amik együtt egy tömött, színpompás látványt fognak alkotni.
Miután mindent rendesen csináltunk és a bokrunk már kellően bedúsult, akkor a kialakított formáknak már csak fantáziánk szabhat határt, hiszen ez a növény könnyen alakítható tetszés szerint, akár egy dísz bokor/sövény.
Ha igazán ki szeretnénk használni a növény szépségét, akkor minimum 35-40cm-s vízoszlop ajánlott, de ez nem jelenti azt, hogy kisebb magasságnál ne lehetne vele látványosat alkotni, csak ebben az esetben több törődést igényel.
Viszont megfelelően megtervezett ültetésével és későbbi ritkításával/terelgetésével igazi természetes hatást érhetünk el. Alakíthatunk ki belőle csoportokat, de akár a kövek, egyéb dekorok között szétfuttatva kisebb-nagyobb ösvényeket is.
