Üdv !
Egy akvarista társam nemrégiben fölhívta a figyelmem egy emelt hatékonyságú levegő hajtású "vízmozgató"
eszközre. Mivel rengetegen használnak matten-es szűrést, így hasznukra válhat ez az eszköz.
Tapasztalataim alapján úgy tűnik csekély azon akvaristák száma, akik tudják mi is az a Cseh típusú légátemelő.
A mérések szerint 30-40%-os hatékonyság növekedést hoz. Szinte az összes hagyományos megoldás átalakítható erre.
Saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy közel akkora áramlási sebesség érhető el velük, mint az egy elektromotoros verziónál várható.
Ez jó hír azoknak a matten szűrést használó akvaristáknak, akik nagyobb vízáramlást kedvelő halakat tartanak vagy csak fokozni szeretnék a szűrésük hatékonyságát.
Az elkészítés során nem a legprecízebb megoldásokat alkalmaztam, mivel leginkább a működés hatékonyságát kívántam tesztelni, így az esztétika nem volt szempont.
Ezen a képen látható a 3 klasszikus levegő átemelő működési elve. Léteznek más verziók is, de most ezek lesznek lényegesek.
Az alapvető elv, hogy vízbe süllyesztett cső aljába bejuttatott levegő a vízfelszín felé igyekszik, miközben a csőben lévő vizet a cső fölső vége felé tolja.
Megfelelő mennyiségű levegő esetén, ha nem túl magas a cső vízből kiemelkedő része, akkor jelentős vízáramlatot hozhatunk vele létre, alul pedig szívó hatást keletkezik, ami a kilépő vizet pótolja.
Ha túl kevés a levegő, akkor nem nyomja ki a vizet a csőből, viszont ha túl sok, akkor egy összefüggéstelen fortyogó, buborékozó semmit kapunk.
A BAL elsőn a klasszikus pipaszűrőknél is használatos elv látható. Elkészítése gyerekjáték. Ennél a levegő egyetlen ponton kerül a csőbe és a kilépő buborékok mérete is változó.
Elfogadható mértékű áramlatot hoz léte a csőben, viszont a felszínre érve hangos, fortyogó hangot adnak ki a nagy buborékok. Ha a buborékok méretét a légmennyiség csökkentésével korlátozzuk, akkor sajnos avval egyenes arányban a hatékonysága is jelentősen csökken.
Az oxigén beoldódás általában ebben az esetben a vízfelszín mozgatása révén elfogadható mértékű. Levegő mennyiség igénye kicsi-közepes.
A középső képen a cső aljába bevezetett porlasztó kő lenne hivatott a buborékok méretének csökkentésére, a mennyiség megtartásával, de sajnos a kő egyben részleges torlaszt is képez a csőben és megtörve az áranlatot jelentősen csökkenti az eszköz effektív teljesítményét.
Elkészítése sem bonyolultabb az elsőnél.
Az oxigén beoldás ebben az esetben jobb, mint az elsőnél, de a vízszállítás mértéke nagyon hasonló. A zajszint alacsonyabb, de még ez sem túl csendes. Levegő mennyiség igénye kicsi-közepes.
A harmadik Cseh típusú légátemelőnél a cső alján egy vastagabb cső segítségével légkamrát hozunk létre, amelybe a külső csövön keresztül levegőt juttatunk. A belső cső falán körben 1, 2, vagy akár 3 sorban, 0,8 – 1 mm átmérőjű lyukakat fúrunk szép egyenletesen.
A két cső közötti rést alul és felül 1-1 „O” gyűrűvel, de szinte bármilyen módszerrel le kell légmentesen zárjuk, hogy a légkamrába bejutó levegő, csak a kicsi lyukakon keresztül juthasson ki, egyenesen a belső csőbe.
Megfelelő légmennyiség beállításával a belső cső falán beérkező több száz szinte azonos méretű apró buborék együttes erővel és azonos tempóval tolja a vizet kifelé a csőből, ezzel kimagaslóan nagy vízáramlatot képezve. Ez akár az első kettő triplája is lehet, beleértve az emelési magasságot is. Levegő mennyiség igénye közepes-nagy, de inkább nagy.
Az oxigén beoldás ebben az esetben több lépcsős és kimagasló, mivel a sok apró buborék nagyobb felületen oldódik a vízben és az általuk keltett nagyobb mozgási sebesség intenzívebbé is teszi ezt. Ezen kívül a csőből kilépő gyorsan haladó, már oxigénnel dúsított apró buborékokban
gazdag víz, még egy alkalommal segít a beoldódásban, ahogyan újra az akvárium vízébe csobban (jelentősen átmozgatva azt), a hagyományoshoz képest, akár tripla emelési magasságot produkálva. A zajszint nagyon alacsony, mivel az aprón „beporlasztott” buborékok a gyors vízárammal érkeznek ki a csőből, amely magával ragadja őket és a vízfelület alá sodorja. Az apró buborékok a felszínre emelkedve szinte nesztelenül „pukkannak ki” a felszínen. Érdekes módon a csobogó hang is csekélyebb.
Az elkészítéshez az én esetemben szükség volt:
- 1 szál 13,5 átmérőjű MÜ II. –es PVC csőre, de jó a 16-os is (3 méteres szál vagy 100Ft)
- egy olyan csődarabra, amely az előző csőnél 8-10mm-rel nagyobb átmérőjű (erre szinte bármilyen ragasztható műanyag megfelel)
- aki tud, az vegyen hozzá való 90 fokos íves könyököt is (100Ft / db)
- fél méter gatyagumira, de aki tud olyan „O” gumi gyűrűt, ami a két cső közé szorosan passzol, az vegyen kettőt, így szétszedhető marad a szerkezet
- PVC ragasztóra vagy FBS ragasztóra
- fűrészlapra
- tapétavágó késre
- pillanat ragasztóra
- egy levegőcső könyökre
- kevés finom polír csiszoló papírra
- egy biztosító tűre vagy egy tűre, aminek van nyele
- egy 0,8 – 1 mm átmérőjű fúró hegyre
- ha nem tudunk 90 fokos 13,5 vagy 16-os könyököt venni, akkor az egyenes csövünkbe szorosan passzoló 2 dugóra is szükségünk lesz a cső meleg hajlításához
Nem találtam a boltban sem könyököt, sem pedig „O” gyűrűt. Ezért jött a gatyagumi ötlet az „O” gyűrű helyett, azonban így nem lesz a porlasztó tér szétszedhető, ezért dugulás esetén körülményes a tisztítás.
„O” gyűrűvel a szerkezet könnyen széthúzható és tisztítható majd.
Illetve magamnak kellett hajlítsam a 90 fokos idomot is.
A teszthez készítettem egy 160 mm és 330 mm magas levegő átemelőt.
Először is vágjuk le a véknyabb csőből a szükséges darabot, majd a 8-10 mm-el vastagabb csőből is úgy 4-5 centist.
A finom csiszoló vászonnal csiszolgassuk meg a teljes felületet, hogy jobban ragasztható legyen majd.
Az első két darab elkészítésekor nem túl sok fotót csináltam, mert úgy gondoltam, hogy elég szemléletes lesz, ha lerajzolom a készítés menetét.
Rájöttem, hogy nem elég, ezért csináltam egy harmadikat is, amit már bőséggel lefotóztam, de annak kell még 1 nap száradási idő, így az már tesztelésre nem került.
Először ezzel kezdem, mert jól szemlélteti az összeállítás elvét és menetét .
Ezúttal levágtam egy 16 mm átmérőjük Mü II.-es villanyszerelők által használt vékony falú csőből egy 30 centis darabot fűrészlappal, majd egy 8 centis darabot a kiömlő könyöknek.
A csövek sorjás végét polír csiszoló vászonnal tisztítottam meg és a későbbi ragasztandó részeket is.
A 8 centis darab egyik végét ledugóztam vastag filctoll kupakkal, majd a csövet tele öntöttem száraz homokkal. A másik végét is ledugóztam szorosan és a tűzhely gázlángjától 8-10 centire, a széleinél fogva és forgatva meglágyítottam, majd egy határozott mozdulattal 90 fokban
meghajlítottam. Pár másodpercig megtartva lehűl és megőrzi az alakját. A homok nem engedi, hogy meredeken törjön meg vagy, hogy összeessen a melegtől. A belső íven keletkezett redősödés természetes. A működését nem befolyásolja. Az egyik végét 45 fokban levágtam, a másik végét pedig a láng fölött finoman meglágyítva egy darabka csővel megbővítettem.
A légkamra külső csövéhez egy sebhintőporos dobozt áldoztam föl:
A 30 centis csőre az aljától úgy 6 netire 2 sorban felfurkáltam 1mm átmérőjű heggyel (80Ft) a pici lyukakat kb. 3 milliméterenként.
Ezt követően polír papírt tekertem egy filctoll szárára és a cső belsejében lesorjáztam a lyukakat, majd kívülről újra megigazítottam a lyukakat a fúróheggyel.
Törekedjünk arra, hogy tiszta éles szélű apró lyukakat készítsünk rá, mert ez javítja majd a hatásfokát.
Az eszköz kitalálói arra a következtetésre jutottak, hogy az optimális lyukméret 0,8 – 1 mm között van. A lyukak száma egy bizonyos mennyiségen túl már nem eredményez teljesítménynövekedést, ezért 2-3 sor elég is.
A hintőporos doboznak levágtam az alját és lecsiszoltam róla a feliratot, majd lesorjáztam. Az aljától kb. 3 centire fúrtam rá egy lyukat, amelybe szorosan passzol a levegő cső csonkja.
A külső cső lyukába beragasztottam a levegő cső csonkját pillanat ragasztóval. A csonk végét úgy vágjuk le, hogy belülre ne lógjon maximum 1,5 mm-re, mert máskülönben nehéz lesz majd tőle rátolni a belső csőre a gatyagumitól.
A 16-os csőre a lyukak fölé fél centivel egy csepp pillanat ragasztóval rögzítettem a gatyagumi egyik végét, majd 4x szorosan körbetekertem rajta és egy újabb csepp pillanat ragasztóval fixáltam.
Óvatosan levágtam a felesleget. Na itt derült ki, hogy az első 2 tesztpéldánynál elfogyott a gatyagumi. Nem baj, mert loptam az asszonytól gumis melltartó pántot.
Ezt is ugyanígy rögzítettem.
Ráhúztam a külső csövet és alul felül pár csepp pillanat ragasztóval rögzítettem azt.
A védendő felületeket ideiglenesen szigetelő szalaggal fedtem, majd kikentem alul-fölül a két cső találkozási részét a gatyagumiig FBS-el.
Erre a célra jobb lett volna PVC ragasztó, de ez s jó. A ragasztandó részek legyenek előre megcsiszolva és letisztítva por és zsírmentesre.
A ragasztó felkenése után pár perc kötés után lehúztam a szigetelő szalagot. Rádugtam a légcső könyökét is.
Íme az eredmény és a végeredmény.
24 óra száradás után használható.
Az első két darabról pedig itt vannak a képek:
A fölső 13,5 mm átmérőjű csőből készült és 33cm magas.
Vízhozama 150 liter / óra levegő bevitelű kompresszorral 180 liter / óra.
Maximális emelési magassága, hol még folyamatosan jön a víz 12cm.
A alsó 13,5 mm átmérőjű csőből készült és 16cm magas.
Vízhozama 150 liter / óra levegő bevitelű kompresszorral 90 liter / óra.
Maximális emelési magassága, hol még folyamatosan jön a víz 12cm.
Ennek a kettőnek az elkészítésénél már szereztem annyi rutint, hogy a harmadik szebben sikerüljön.
A harmadik 16 mm átmérőjű csőből készült és 33cm magas lett.
Tesztelni nem tudtam, mert még szárad a ragasztás.
Az első kettőről működés közben készült a videó itt megtekinthető HD felbontásban is :
http://www.youtube.com/watch?v=LiaVmJmp4aMKépgaléria itt:
https://plus.google.com/photos/116258240404433684758/albums/5639891222329772593?authkey=CNGy4KOckOvc_gE&banner=pwaA gyári változat így néz ki az egyik forgalmazónál.
Az átemelő kiválóan szerepelt a teszt során. Jóval túlszárnyalta a hagyományos megoldásokat.
A mattenfilteres és hasonló elvű légátemelők hatékonyság növelésének legjobb és legolcsóbb módja, mind emelési magasság, mind teljesítmény és zajszint szempontjából is.
Felhasználási lehetőségei széles körűek.
Egyetlen ismert hiba lehetőség, hogy a apró lyukak hosszabb használat után vagy tartós álló helyzetben eldugulhatnak és bevízkövesedhetnek, de véleményem szerint ez évi 2 karbantartással megoldható.
A légcsövön át ecetet vagy vízkőoldót juttatunk a légkamrába, majd pár perces hatási időt követően alaposan átöblítjük a feloldódott kosztól az egészet.
Ha szétszedhetőre csináltuk „O” gyűrűvel, akkor széthúzzuk és egy tűvel kitisztogathatjuk a lyukakat.
Később átalakítottam a talpas szivacsszűrőimet is ilyen elvűekre. Íme:
Csináltam cseh elven működő pipaszűrőt is. Kiválóan működik. Sajnos nem készült a készítésről fotó, de készítettem egy elvi rajzot.
Szerintem egyértelmű mi micsoda.
