Az előző nem túl meggyőzően muzsikáló levegőhajtású CO2 reaktor után gondoltam egy merészet és nekiültem ennek a kis kütyünek.
Igazából azon gondolkoztam az elkészítése közben, hogy miért nem létezik még ebből gyári kivitel. Netán akkora marhaság lenne ? Vagy nem elég hatékony ?
Esetleg veszélyes ?
Igazából nem hiszem.
Kinek jó ez ? Mondjuk azoknak, akik kertészkednének az akváriumukban, de CO2 palack nélkül nem tudnak egy üvegporlasztót munkára fogni. Élesztős módszerrel próbálkoznak, de az amúgy is kevésnek mondható keletkezett CO2 nagy része kárba vész.
Tehát ez lényegében egy belső CO2 rektor lesz, melyben a beoldást egy 12V-os ventilátor motorja végzi, egy kis rotor segítségével. Igazából működnie kell, mert maga a diffúziós elv már bizonyított. Itt az a kérdés megvalósítható egy elektromos motorral is.Hozzávalók:- egy 12V-os 0.3V fogyasztású 8cm-es PC ventilátor
- némi általam gyakran használt 3mm vastag habosított műanyag lap
- egy 5V-os kiszuperált mobiltelefon töltő
- egy gémkapocs
- pillanatragasztó illetve műanyagok ragasztására alkalmas vízálló ragasztó
- egy ásványvizes kupak
- egy cipőbokszos kupak
- tapétavágó kés
- 2 tapadó korong
- 2db A4-es spirálozásnál használatos műanyag előlap (vagy 1db műanyag lap és egy kb. 5-6cm átmérőjű átlátszó műanyag cső) később szemet szúrt, hogy a fél literes Pepsi-s pet palack középső része is eszményi erre a célra.
Azért PC ventilátort használtam, mert ezeket amúgy is állandó használatra tervezték és legtöbbször a por teszi őket tönkre. Na itt por nem lesz. Víz viszont igen. Ha minden igaz találkozni nem fog vele. Legalábbis mindent megteszek érte. Remélem nem csinált még ilyet senki. Én legalábbis nem tudok róla. Méretileg nem lesz túl kicsi, de meg lehet csinálni kisebbre is. Ez kb. akkora lesz, mint egy közepes méretű belső szűrő.
Ha sikerrel működik, akkor lehet még ezt esztétikailag javítani is.
Ezért ne kövezzen meg senki.
Némi segítség az elképzeléshez, egy elvi rajzon:
Nagyban hasonlít egy külső szűrő visszafolyó ágára köthető reaktorra, viszont ehhez nem kell külső szűrő, mivel önálló motorral hajtott cirkulátoros CO2 beoltása van.
A szívó rész a kialakításnak és a folyadék forgásának köszönhetően szívó hatást kelt, míg a nyomó ág ugyanezen okból kifelé sodorja a széndioxiddal terhelt vizet a forgáskamrából.
Az elgondolás sikerességét a blog végén látható videó elég jól bemutatja majd.
A szívó hatás nem olyan brutális szerintem, hogy egy kisebb hal vagy egy garnéla ne tudná felismerni, hogy rossz helyen kapirgál. Ha mégis bekerül, akkor isten irgalmazzon árva lelkének.
A CO2 buborék a felhajtó és a centrifugális erő miatt csak már vízben oldott állapotban tudja elhagyni a kamrát, így a beoldás hatásfoka közel 100%.
Elkészítés menete:Először is elkészítettem az A4-es műanyag lap felcsavarásával és leragasztásával egy 8cm magas és 6cm átmérőjű műanyag csövet.
Ez után készítsünk a habosított műanyagból 2db 6cm átmérőjű korongot, amely szorosan passzol a csövünkbe.
Mindkét korong közepén legyen egy-egy lyuk. A felsőn kb. 3mm átmérőjű, az alsón kb. 1mm átmérőjű. A felső korongunk (amin 3mm-es a lyuk) közepére ragasszuk rá az ásványvizes kupakunkat úgy, hogy a peremeinél vízmentesen zárjon. A kupak közepére is fúrjunk egy 3mm-es lyukat.
Az alapok után neki kezdhetünk a ventilátor "kiherélésének".
Kitörjük a tartó pántokat. Érdemes előtte valahol egy fűrészlappal vagy tapétavágóval meggyengíteni, nehogy rossz helyen törjön el az értéke motorrész.
Ez után letördelhetjük a lapátokat és a tartók belső részét is. A maradékot reszeljük le nagyjából vagy ügyesen vágjuk le az ujjaink amputálása nélkül. Itt jegyezném meg, hogy az én ventilátorom 3 szálas fajta. A 3. szál felesleges, mert a fordulatszámáról szolgáltat információkat. Ezt forrasszuk le vagy vágjuk le róla. Ez jelen esetben a fehér volt.
Valahogy így állunk most:
Itt kerül a képbe a SITIL nevezetű cipőbokszos doboz teteje. Kiváló vízhatlan háza lesz majd a ventilátorunknak.
Ebbe kétoldalú öntapadós ragasztóval vagy jóféle műanyag ragasztóval tudjuk a ventilátorunkat bele ragasztani. Két pici lyukat szúrjunk a bokszos kupak tetejébe fél centire egymástól, amin pont éppen átfér a 2 szál vezeték. Fűzzük be és ragasszuk a venti motorunkat pont a közepére.
Gyártunk le egy ehhez hasonló konzolt, amellyel majd az aksiba tapadó korongozható válik a reaktor.
Nagyjából így.
Készítsünk egy rotor lapátot, vagy ha van régi motoros szűrőnk, akkor használjuk fel abból. Én magam csináltam és pillanat ragasztóval rögzítettem a lapátokat rá.
A gémkapcsunkból hajlítsunk egy ilyen merészet és ragasszuk a ventilátor közepéhez, úgy hogy a lehető legkevésbé üssön és centrikusan forogjon a középpontban. Aztán hagyjuk a ragasztásokat száradni.
Felülre alakítsuk ki a szívó csatornát, amelyik a rotorral szemben van, így a sodrás nem tudja kisodorni rajta a buborékokat viszont megfelelő szívó hatást kelt.
Aztán az alsót, amely pont az ellenkező irányba néz és kiáramlást idéz elő.
Fólia lapkákkal fedjük le és hagyjuk száradni.
A beragasztott gémkapcsos tengely közben megszáradt, így finom korrigálással próbáljuk még jobban beközpontozni, hogy ne kalimpáljon, mint a tehén tőgye.
Ragasszuk össze az egészet úgy, hogy a tengelyt átbújtatjuk a felső korongon és a kupakra fúrt lyukon, majd az egészet házastól a felső korong közepéhez ragasztjuk jó alaposan.
Hangsúlyozom nagyon alaposan, mert ezen a pontnak kell vízhatlannak lennie. Ettől nem jut be a motorhoz a víz, még akkor sem, ha függőlegesen tartva az egészet a víz mélyére süllyesszük. Ehhez természetesen az is kell, hogy ahol kijön a bokszos kupak tetején a 2 szál kábel a motortól, ott is tömítsük le 1-1 csepp pillanat ragasztóval. Na meg a rotort se felejtsük el a tengelyre ragasztani.
Időközben a célszerűség kedvéért csináltam egy praktikusabb tartót. Így szétszedhető marad a reaktor.
[img]https://lh3.googleusercontent.com/-uUU2vBqA9kc/TzLtnNd0QkI/AAAAAAAABzE/DL64XUWlwTo/s720/F%C3%A9nyk%C3%A9p0446.jpg
[/img]
Már csak egy kiszuperált kis telefontöltő kell, ami hajtja.
Ez a kis 5V-os már bevált nekem ezekhez a ventilátorokhoz.
Már csak annyi a dolgom, hogy betapadó korongozom a reaktort függőlegesen az akvárium vízszintje alá és kiengedem a forgástérből a levegő buborékokat, majd beindítom és a szívó ághoz vezetem a CO2 gázt egy kis csövön, amelyet egy szimpatikus helyre fúrt apró lyukkal nem nehéz véglegesíteni.
Lassan 1 napja pörög a cucc a mechanikai és hidrológia tesztelés végett.
Eddig nemhogy víz, de még egy pára csepp sem jelent meg a motortérben, ahogy terveztem. Aki nagyon aggódik az teheti úgy is, hogy a motor mindenképpen a vízszint fölött maradjon és egy vékony kampóval biztosíthatja azt, hogy ha elengednének a tapadó korongok, akkor se kerüljön az egész a víz alá. (esetleg fölfordulva)
Egyébként a hajtáshoz használt 5V-os DC feszültség még legrosszabb esetben sem tesz kárt az élőlényekben, illetve ha beázna a motor, akkor sem ég le a töltő vagy ilyesmi.
Én már csak tudom…
A hatásfokáról majd a CO2-es tesztek után tudok nyilatkozni, de szerintem tiszta sor.
A teszt videó elvileg itt érhető el 720p-s változatban:
http://www.youtube.com/watch?v=tdAZ35MbuXsA képgaléria pedig itt:
https://plus.google.com/u/0/photos/116258240404433684758/albums/5706883860856491073Na hogy tetszik az agyrémem ?
Az tuti, hogy ha az Eheim csinálna egy ilyet gyári kivitelben, Én vevő lennék rá.
Véleményem szerinte evvel kiderülhet az is mit ér az élesztős-zselatinos tápozás, ha hatékony a beoldás és nem kell szegény flakonnak megküzdenie a porlasztás nehézségeivel, na meg nem megy kárba a kétharmad része a keletkezett gáznak sem.
