2011. augusztus 8.
Amíg a 2011-es IAPLC-győztesek fotóinak közzétételére várunk, úgy gondoltam, talán érdeklődésre tart számot, ha elemzem a tavalyi győztes akvatájkertet. Az első helyezettet egy nemzetközi akvakertész-szakértőcsoport választotta ki, és mint ilyen, egyáltalán nem áll szándékomban megkérdőjelezni a rangsort illető következtetéseiket. Csupán megpróbálom a bevett tervezési- (dizájn-) és irányelveket alkalmazni rá, meghintve saját, akvakertészet terén szerzett tapasztalataimmal.
Vessünk hát pillantást Pável Bautyin (Oroszország) „Forest Scent” (Az erdő illata”) c. alkotására. Lássuk, mit tanulhatunk belőle. Próbáljuk megérteni, miért lehetett ezzel az akvatájkerttel megnyerni a versenyt.
Harmadolási szabályKezdjük az aquascape vizsgálatát a legáltalánosabb tervezési elv, a harmadolási szabály alapján. A tájképet harmadokra osztjuk és ellenőrizzük, hogy a kulcselemek ezeken a vonalakon és metszeteken helyezkednek-e el.
Amint a fenti képen jól látszik, Pável kiváló munkát végzett: egy nagyobb, a figyelmet magára vonó tárgyat – nagyobb fát – pontosan az egyik harmadoló vonalra helyezett a jobb oldalon. A középső rész kevésbé „telített”, mint a bal vagy a jobb oldali. Az előtér és a középső rész a két alsó harmadban helyezkedik el, úgy hogy a felső harmadot alig fedi a háttérben álló fák teteje. Az előtér nagy része az alsó harmadban van.
Egészében véve azt gondolom, Pável jó munkát végzett azzal, hogy az akvatájképet erős, kötött elrendezéssel alakította ki. Kíváncsi vagyok, vajon tudatosan alkalmazta-e a harmadolási szabályt a „táj” kialakítása és a növények nyírása során is?
Aranymetszés Az aranymetszés hasonló a harmadolási szabályhoz, de próbálja meghatározni azt, hova eshet a fókuszpont. Ideális esetben a fókuszpontokat az ember sem vízszintesen, sem függőlegesen nem a középpontba akarja helyezni. Itt értelmezésem szerint a jobb oldalon lévő nagy fa a fókuszpont. Pável ezt használja, illetve úgy „fásít” a jobb oldalon, hogy a nézőnek az a benyomása támad, a fák ott sűrűbben helyezkednek el. Ez tökéletesen illik a jobb oldali részbe, amint az a képen is jól látható.
Az is tetszik, ahogyan Pável a felső két harmadot az előtér és a kompozíció többi részének elválasztására használja. A fenti kép kiemeli a hatást, amit mindannyian ismerünk, de jól használni nem könnyű dolog.
Aranyspirál Az aranyspirál-elvvel ellenőrizhető, hogy a kompozíció fókuszpontja olyan helyen van-e, ahol a kompozíció „erős”, vagyis könnyen magára vonja az emberek figyelmét. Az elv mögött sok a matematika, amibe itt nem szeretnék belemenni. Fogadjuk el: úgy érezzük, egy kompozíció akkor jó, ha a fókuszpont az aranyspirálon belül helyezkedik el.
Pável itt a fején találja a szöget. Amint azt fentebb már említettem, véleményem szerint a fókuszpont a jobb oldalon elhelyezett nagy fa. Az aranyspirál megerősíti a gyanúmat. Ugye érezzük, hogy a teljes akvatájkép e köré a fa köré épül?
Ne feledkezzünk meg a bal oldalról sem. Úgy tűnik, van ott egy másodlagos fókuszpont. Arról a kisebb fáról van szó a bal oldalon. Azért másodlagos, mert a fa vékonyabb, mint a jobb oldalon lévő. Ha Pável egy vastagabb fát helyezett volna ide, a kompozíció kibillent volna az egyensúlyából, mivel két fókuszpont „versengett” volna a szemlélő figyelméért.
Számomra roppant érdekes, hogy a spirál érinti a Pável által elhelyezett két vékony fa vonalát. Figyeljük meg a fotón kiemelt részt. Nem egészen értem, hogy a jobb oldali vékony fát miért kellett ennyire az előtérbe kellett helyezni, de erről majd később beszélek.
Harmonikus háromszögek Mi, emberek, szeretjük a háromszögeket, mint ahogyan a természet is. A kompozíciókban megjelenő háromszögek tudat alatt a lelkünkhöz szólnak. A kompozíciót természetesnek éreztetik és láttatják. Lássuk, Pável ebben a dologban hogyan boldogul.
A fenti fotón ábrázolt háromszögek jól illusztrálják, hogy Pável egy „fent-és-lent” háromszögkompozíció mellett döntött. Mindemellett figyeljük meg, hogy a bal és a jobb oldalon még több rejtett háromszög helyezkedik el. Ez tovább „erősíti” a kompozíciót, melyet ekképp természetesnek és helyénvalónak érzünk.
Újra felmerül a kérdés: vajon tudatosan tette-e ezt? A fenti képen egy egyszerűbb háromszög-elrendezést láthatunk, harmonikus háromszögekkel. Ne csak a szembetűnő négy háromszögre összpontosítsunk. Vegyük észre azokat a háromszögeket is, melyek a bal és a jobb oldalon a kompozíció felét elfoglalják (az oldalsó és lenti háromszögekről van szó). A háromszögek alig érzékelhetőek, de a lelkünk jól látja azokat és emiatt az akvatájképet természetesnek érezzük.
Nem könnyű ezt megvalósítani. Az ember túlzásba viheti a háromszögek alkalmazását és a természetes akvatájat angolkertszerű, „agyonápolt” kertté alakíthatja. Olyanná, ami gyönyörű, de nyilvánvalóan emberi kéz alkotta. A háromszögeket természetes módon alkalmazni művészet, és Pável ebben a tekintetben is kiváló munkát végzett.
A lenti fénykép két fő háromszöget emel ki. Amint azonban már említettem, sok-sok finom, rejtett háromszög is megbújik rajta, amit tudatalattink könnyedén érzékel.
PerspektívaA perspektíva óriási jelentőséggel bír, ha négy üvegfal határolta területen dolgozik az ember. Fontos, hogy az akvatájkép nagyobbnak tűnjön, mint amekkora valójában. Ez különösen fontos természetes akváriumstílus esetén, mert az ilyen akvatájkertnek a szétterjedő, természetes környezet érzetét kell keltenie. Lássunk, Pável hogyan alakítja ki a perspektívát kompozíciójában, hogyan teszi azt nagyobbá, mint amekkora valójában. Meg tudjuk-e mondani, milyen méretű ez az akvárium?
Egyszerűen fogalmazva Pável az alkotóelemek méretének változtatásával teremti meg a perspektívát. Figyeljük meg a fenti képen a bal oldalon álló fákat. Kiemeltem őket, hogy jobban láthassuk a méretbeli különbségeket. Szembetűnő, hogy a közelebbi fa nagyobb és magasabb. Az, amelyik hátul van, vékonyabb és alacsonyabb. A valóságban csupán néhány centiméterre helyezkednek el egymástól, de mi nagy távolságot látunk és érzékelünk közöttük.
Ezt az érzést hangsúlyozzák az előtérbe telepített kis növények, melyek a méretet tekintve átmenetet képeznek középen majd a háttérben. Mint az a fenti képen jól látható, Pável számára a kulcsfontosságú perspektívateremtő tényező a magasság, nyilván erre összpontosított a növények megválasztásánál. A növények egyre magasabbak, minél hátrébb haladunk a tájkép hátterében. Gyakorlott akvakertészek szívesen használnak színeket a perspektíva „turbófeltöltésére”. Pável ezt a dolgot itt kevéssé alkalmazza. A növények középső-hátsó vonala világosabb zöld, mint a közvetlenül eléjük telepített növények zöldje. Nyilván az volt ezzel az alkotó szándéka, hogy megakadályozza a figyelem kompozíció belsejébe terelődését. Ezt nem találom itt egészen helyénvalónak. Mindemellett a világosabb színárnyalat a fák lombkoronájának tetejére emlékezteti az embert, mely annál világosabb, minél magasabbra nézünk. Kissé értetlenül állok ez előtt is.
Ti mit gondoltok?
Amint azt már említettem, nem egészen értem, hogy azt a vékony fát miért kellett ennyire az előtérbe kellett helyezni a kompozíció bal oldalán. Miért érezte úgy Pável, hogy az odavaló? Fokális spirálvonalra esik, amint arról már beszéltünk, de hozzáad-e vagy inkább elvesz az akvatájkép perspektívájából, egyensúlyából? Nem vagyok teljesen biztos a választ illetően.
Vettem a bátorságot, és a Photosop varázslata segítségével eltüntettem a kérdéses tárgyat az akvatájképből. A lenti fotó azt mutatja, hogyan festene nélküle. Mit gondoltok?
Úgy vélem, a vékony fa egészében véve nagyon is hozzájárul az akvatájkép egyensúlyához. A vékony és szinte érzékelhetetlen elem alkalmazásával úgy sikerült megteremteni a kompozíció egyensúlyát, hogy a perspektívát nem kellett feláldozni érte. Bravó, Pável. A finom alkotóelem mesteri alkalmazása lenyűgöző.
Megközelítő hasonlóság a természethez Az IAPLC-n, főleg az utóbbi néhány évben a legelőkelőbb helyezéseket célzó akvatájképekkel szemben támasztott alapkövetelmény a természethez való megközelítő hasonlatosság. Az olyan természetes akváriumokban, mint ezek, azt hiszem, ez alapvető. A természetes akvárium koncepciója, hogy a természet ihlesse, és az ember az akváriumban ennek idilli változatát alkossa meg. Ez az a pont, ahol Pável akváriuma kiemelkedik a sokaságból.
Úgy értem, akad-e olyasvalaki, aki ránéz erre az akvatájra és nem úgy érzi, mintha egy csodás erdő közepén lenne? Minden apró részlet, az alkotóelemek elrendezése a háttérbe olvad, és ami igazán megérint, az a természet átfogó érzése. Lelkem azt súgja, ez az a hely, ahol szívesen eltölteném az időmet, ez az a hely, ahova vágyom.
A részletekre való kiváló összpontosítással Pável csak tovább fokozta ezt az érzést. A fákat alkotó faanyag kiválasztása dicséretes. Úgy néznek ki, mintha már évek óta a helyükön lennének. Színük, „érzetük” egyforma. A talajon elhelyezett fadarabokat „benőtték” az előtéri növények, ami az időtlenség és az ódonság benyomását kelti.
Mindannyiunk számára inspiráló.
ÖsszbenyomásA fent leírtakat egybevetve azt hiszem, Pável egyértelműen megérdemelte a világverseny nagydíját. Még az elnevezés, „Az erdő illata” is tovább fokozza azt, amit ez az akvatájkép és az általa megteremtett érzésvilág jelent.
Miután ízeire szedtük és elemeztük „Az erdő illatát” – körülbelül olyan módon, mint amikor elolvasunk egy könyvet, hogy megértsük, miért úgy írták meg, ahogy megírták - lépjünk most hátra egyet, és tekintsük annak, ami: a természet csodás kifejezésének és mindannak, amire emberi lényekként mindannyian vágyakozunk.
Scapefu. Com alapján fordította : Hathor
Nagyon köszönjük Timike !•
